Schirlingné Drexler Anna
SNNÖ - Elnök
Sváb gyökerekkel rendelkezem, ezért mindig is fontosnak tartottam a sváb hagyományok ismeretét, ápolását és minél többekkel való megismertetését. Ezek a hagyományok nálunk hosszú múltra tekintenek vissza. Bár az a nemzedék, amelyik ezt a kultúrát minden napjaiban megélte egyre kisebb létszámmal van jelen, mégis sokan érzik magukénak az ősök örökségét ma is. Én is közéjük tartozom. Megválasztásom előtt is fontos feladatomnak tekintettem a hagyományaink ápolását, átadását a felnövekvő generációnak. Őszintén hiszek abban, hogy ismernünk kell múltunkat, tudnunk kell honnan érkezünk ahhoz, hogy tudjuk jövőnk irányát is. Az a szorgos és dolgos lakosság, amelyik a XVIII. században benépesítette Soroksárt olyan útravalóval látott el minket, amelyre büszkék lehetünk, amely erőt adhat küzdelmeinkhez. Fontosnak tartom, hogy mindenki megismerhesse életüket, szokásaikat, kultúrájukat, eszközeiket, hogy ezeken keresztül beleláthassanak őseink legmélyebbről fakadó hazaszeretetébe, közösségformáló erejébe, verejtékes munkával megküzdött életébe, de egyben a pihenés, a kikapcsolódás örömébe is. A sváb tájházunk megszületésével valóra válhatnak régóta dédelgetett álmaim. A célom, hogy e házban a helyi közösségen belül a hagyományápoló felnőtt csoportjaink mellett a gyermekek is otthonra találjanak, játékos módon megismerhessék a svábság egykori életét, szokásait. Feladatomnak tekintem, hogy már az óvodás kortól minél nagyobb számban fogadhassuk a látogatókat, hogy megélhető, élvezhető formában vonhassunk be minél többeket a programjainkba. Nagy hangsúlyt fektetünk a kerületi óvodákhoz és általános iskolákhoz fűződő kapcsolataink erősítésére. Ezzel is biztosítani szeretnénk, hogy legyenek, akik folytatni tudják majd a munkánkat. Együttműködünk a soroksári hagyományápoló csoportjainkkal, akik segítségünkre vannak a szokások bemutatásában, az ünnepségeken való részvételekben, szereplésekben, viszik jó hírünket határainkon innen és túl egyaránt.
Weimann Antal
SNNÖ- Elnök helyettes
Az elmúlt években, mint a Soroksári Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, minden igyekezetemmel azt a célt szolgáltam, hogy a régi hagyományok megtartása mellett, egy teljesen megújult Német nemzetiségi Önkormányzatot építsek fel, amely a Soroksáron élő sváb közösség egészét képes megszólítani. Törekedtünk továbbá arra, hogy a kerület határain kívül élő németséggel is jó kapcsolatot ápoljunk. Mindezek megtartása mellett, a legfontosabb feladatnak gondolom, hogy megismertessük gyermekeinkkel azt a nemzetiségi öntudatot, amelyet őseink hagytak ránk, ezzel biztosítva fennmaradásunk és jövőnk zálogát. Jelenleg elnökhelyettesként támogatom a korábban megkezdett feladatok továbbfejlesztését.
Herling Erik
SNNÖ Hagyományőrző Bizottság - Elnök
Soroksári sváb családba születtem 1972-ben. Családunk az első üveges műhelyt üzemeltette településünkön, ami azóta is működő családi vállalkozás. Feleségemmel két gyermeket nevelünk. Kiemelt fontosságúnak tartom a német kultúrával való megismertetésüket. Családommal rendszeresen részt veszünk a helyi német nemzetiség rendezvényein, és szívesen dolgozom azon cél elérésében, hogy az régmúltból hozott értékek, hagyományok minél szélesebb körben bemutatásra kerüljenek, megőrződjenek. Az iparos gyökerek továbbá arra is köteleznek, hogy az egykor honos helyi mesterségek, foglalkozások értéke tudatosuljon, megőrződjön és a jelen kor kontextusában újragondolva tovább éljen.
Váradi Melinda Rita
SNNÖ Oktatási és Kulturális Bizottság - Elnök
Soroksáron születtem 1994-ben, kerületünk önállóvá válásának évében. Általános iskolai tanulmányaimat a Páneurópa Általános Iskola német nyelvű osztályában végzetem. Továbbtanulásom során szintén nagy hangsúlyt kívántam fektetni a német tudásom bővítésére, ezért jelentkeztem a Német Nemzetiségi Gimnáziumba, ahol 2014-ben sikeres érettségi vizsgát tettem és felsőfokú német nyelvvizsgát szereztem. Itt a népismeret órák keretében bővíteni tudtam ismereteimet, a sváb szokásokkal, hagyományokkal kapcsolatban. Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem biomérnök hallgatója vagyok. Nagymamámtól már kisgyermekként sok történetet hallottam a soroksári svábok hagyományairól, hétköznapjairól. Családommal nagy hangsúlyt fektetünk a soroksári sváb tradíció ápolására, megőrzésére. Aktívan részt veszek hagyományőrző rendezvények, tánc- és kórustalálkozók lebonyolításában is. Nemzetiségi képviselőként egyik fő célom, hogy a sváb hagyományokat és kultúrát a soroksári fiatalokhoz közelebb vigyem, hiszen csak így őrizhetjük meg a jövő generációja számára őseink örökségét.
Herling Anikó
A SNNÖ Hagyományörző Bizottság – Bizottsági tag
Törzsgyökeres soroksári sváb családból származom. Kisgyerekként még alkalmam volt nagyszüleimtől a helyi nyelvjárást megismerni. A „Hochdeutsch”-ot hat éves koromtól kezdtem tanulni a Grassalkovich Antall Általános Iskolában (akkoriban Zalka Máté Általános Iskola). Német Nemzetiségi Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE BTK néprajz szakát végeztem el. Az egyetemi évek alatt számos szemináriumi dolgozatot kellett leadnom, amelyekhez kutatási terepül – magától értetődően, az egykor nagyszámú németajkú lakossággal büszkélkedő Soroksárt választottam. Szakdolgozatomban a helyi vendéglők történetét dolgoztam fel, amihez két éven át végeztem kutatásokat. Az írásos források feltárásához nagy segítséget nyújtottak a Grassalkovich Kör tagjai. A szóbeli visszaemlékezések általi rekonstrukciót tizenegy nagyszerű ember segítette (Bruckner Péterné, Heim Mária, Holbig Maja, Kalabis József, Ott Györgyné, Pásztor András, Reiner András, Roth Jakab, Sárvári Mihály, Simorjai Istvánné, Traurig Lőrinc ), akik közül sajnos már többen nincsenek közöttünk, és akikre azóta is jó szívvel emlékezem. Nagy örömömre szolgált a Soroksári Német Nemzetiségi Önkormányzat felkérése, mivel számos feldolgozásra váró téma van a közös történelmünkkel kapcsolatban. Hagyományaink ápolásához és továbbörökítéséhez szívesen nyújtok segítséget.
Pócsik Viktor
A SNNÖ Hagyományörző Bizottság – bizottsági tag
Soroksáron születtem és nőttem fel. Az általános iskolai elvégzése után a Német Nemzetiségi Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. A gimnáziumi évek meghatározóak voltak számomra, hiszen nem csak a német nyelvet sajátíthattam el magas szinten, hanem a sváb hagyományok iránt érdeklődő fiatalként tagja lettem először a Vegyes Kórusnak, majd a Deutschklubnak is. A számtalan kórustalálkozón, bálon, irodalmi délutánon és kiállításon nemcsak a sváb és német kultúrát, hanem sok kedves barátot és ismerőst is megismerhettem, miközben én is a közösség szerves részévé váltam.
Érettségi után az ELTE történelem és német szakjain tanultam tovább, ahol tanári végzettséget szereztem. 2008 szeptembere óta a Kossuth Lajos Gimnázium tanára vagyok, itt fő tevékenységem a történelem tantárgy német nyelven való oktatása.
Hobbi szinten zenélek, fő hangszereim a klarinét, a furulya és a citera.
2015 januárjától a Soroksári Hagyományőrző Vegyes Kórus karnagyaként is igyekszem elősegíteni a sváb énekes kultúra ápolását és továbbfejlesztését.
Jäckl Henriett
SNNÖ Oktatási és Kulturális Bizottság – Bizottsági tag
Grassalkovich Antal Általános Iskola német nyelvtanáraként fontosnak tartom a hagyományok és a német nyelv ápolását. 2002 és 2014 között a Soroksári Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselőjeként dolgoztam ezen, jelenleg pedig az Oktatási Bizottság tagjaként tevékenykedek.
dr. Pfiszter Tamás
SNNÖ Oktatási és Kulturális Bizottság – Bizottsági tag
Soroksáron születtem 1982-ben, családom pedig több mint 250 éve él itt. A pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnázium kéttannyelvű osztályában németül érettségiztem, majd 2006-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán diplomáztam. Tanulmányokat folytattam az ausztriai Linzben található Johannes Kepler Egyetemen is. Jelenleg jogtanácsosként elsősorban társasági joggal, fogyasztóvédelemmel és adatvédelemmel foglalkozom. Egy négyéves kislányom és egy féléves kisfiam van.
Soroksár iránti elkötelezettségem és érdeklődésem régről fakad. Gyerekként sok nyarat töltöttem nagyszüleimnél, a Felsőnél, ahol akkor még kút is állt a Sommás utcában. Nagymamám gyakran „svábolt”, a környéken pedig szinte minden házban rokon vagy ismerős élt. Még diák voltam, amikor magnóra vettem Traurig Lőrinc bácsi régi sváb anekdotáit, és élénken emlékszem arra is, hogy egyetemista koromban a családfakutatás kapcsán százéves rokonságokra derült fény a beszélgetések és az adatok egyeztetése során.
Azért dolgozok, hogy Soroksár újra ne csak otthon, de az itt élők büszkesége is legyen pontosan, mint amikor ezek a sorok születtek:
„Amint a fővárosból vezetett villamosvonat elhagyja Pesterzsébetet, azonnal feltűnik egy ragyogóan tiszta, gondozott, szépen épített házakból álló, virágos kertekkel ékes, jólétet tanúsító nagyközség: Soroksár.”
(Magyar városok Monográfiája, Soroksár 1936)
Soroksár persze már nem olyan, mint egykor volt és nem is lehet visszahozni azt a világot. A maroknyi lokálpatrióta közösség és a soroksári svábok azonban motorjai lehetnek Soroksár megújulásának.
Hagyományainkat és Soroksár egyediségét csak összefogással, a soroksári identitás átadásával tudjuk továbbadni gyermekeink, unokáink számára. A "faluhoz" és a "falu közösségéhez" való kötődés pedig olyan kultúrát teremt a közéletben, ahol még hangsúlyosabb szempont lesz a közösség érdeke az egyéni érdekek előtt.
Ennek az alapjait minden nap le kell leraknunk és a megelőző generációk kitartó munkáját kell folytatnunk még akkor is, ha – ahogy a mondás tartja – "Die erste Generation erntete den Tod, die zweite die Not, und nur die dritte das Brot."
